PLAYBOOK / NFL

Lamar kidőlt, és a Ravens offense-e azonnal lefagyott

Jackson bokasérülése után Baltimore egyetlen pontot sem szerzett a Titans ellen. Most már az is benne van, hogy a kétszeres MVP több meccset kihagy.

PLAYBOOK
Lamar Jackson a Baltimore Ravens mezében a pályán ül, miközben az orvosi stáb a bokasérülését vizsgálja a Tennessee Titans elleni mérkőzésen.

Lamar Jackson a Baltimore Ravens mezében a pályán ül, miközben az orvosi stáb a bokasérülését vizsgálja a Tennessee Titans elleni mérkőzésen.

OpenAI / mesterséges intelligenciával generált illusztráció.

Az első félidő végén még úgy nézett ki, hogy a Baltimore Ravens simán elintézi a Tennessee Titanst. Lamar Jackson 20 passzkísérletéből 15 célba ért, 222 yardot és két touchdownt termelt, az irányítómutatója (passer rating) pedig elit, 144,2-es értéken állt. A Baltimore 24–7-re vezetett, a támadósor (offense) pedig pontosan azt csinálta a pályán, amit egy Super Bowlra kalibrált csapattól elvárnánk. Aztán Jackson egy irányítódöntésnél (sack) megsérült. A második félidőben már nem tért vissza. A Ravens pedig innentől kezdve egyetlen pontot sem tudott feltenni a táblára. A csereként beálló Tyler Huntley 9 kísérletből 8 sikeres passzal és 63 yarddal papíron kifejezetten korrektül, hibátlanul helyettesítette Jacksont. A támadóegység mégis mindössze öt új kísérletet (first down) tudott kiharcolni az öt második félidei támadássorozat (drive) alatt, és a magabiztos 24–7-es előnyből végül egy izzadtságszagú 24–18-as győzelem lett.

Ez a két félidő szinte tankönyvbe illően mutatta meg, miért teljesen más taktikai probléma Lamar Jackson kiesése, mint amikor egy rendszerbe illeszthető, átlagos kezdő irányítót kell lecserélni.

A Baltimore támadósora nem egyszerűen Lamar köré épül

Minden NFL-csapat a franchise irányítójához alakítja a játékát. A Ravensnél viszont Jackson nem egyszerűen a rendszer egyik kiemelt szereplője. Szakmai és taktikai szempontból ő maga teremti meg a rendszert. Az ellenfél védelmének (defense) minden labdaindítás (snap) előtt kőkeményen számolnia kell azzal, hogy az irányító megtartja a labdát. Egy olvasott opciós futásnál (read option) a fal szélén védekező játékos (edge defender) nem teheti meg, hogy automatikusan a futó Derrick Henryre ront. Ha Jackson kimozdul a zsebből (pocket), valamelyik sor mögötti védőnek (linebacker) vagy hátsó védőnek (safety) azonnal reagálnia kell rá. Ha pedig ez a védő egy tizedmásodperccel korábban lép fel a futás ellen, máris megnyílhat mögötte a passzsáv. Jackson futóképessége tehát akkor is drasztikus hatással van a védekezési sémára, amikor végül egyetlen yardot sem fut. A védelem egyszerűen nem állhat fel a hagyományos módon. És ebből a zavarból a teljes támadósor profitál. Henry kevesebb védőt kap a falhoz közel (könnyebb box), az elkapó Zay Flowers jóval több területhez juthat a pálya közepén, a tight endek (szoros szélsők) mögött pedig rendszeresen megnyílnak a rövidebb zónák. Egy hátsó védőnek (safety) mindeközben folyamatosan ott kell lennie a fejében a gondolatnak, hogy egyetlen rossz szögből megindított szerelési kísérletből (tackle) azonnal egy 30 yardos Lamar-futás és touchdown lehet. Ezt a nyomást Tyler Huntley nem tudja ugyanúgy reprodukálni. Nem azért, mert használhatatlan csereirányító (backup QB). Hanem azért, mert az egész ligában szinte senki sem tudja.

Huntley statisztikái rendben voltak, a támadósor mégsem működött

Talán ez volt a Titans elleni mérkőzés legérdekesebb analitikai része. Huntley 9 kísérletből 8 sikeres passzt osztott ki. Ha valaki csak ezt a statisztikai sort látja, könnyen rávághatná: a csere működött, a meccs le van hozva. Csakhogy a Ravens a második félidőben egyetlen árva pontot sem szerzett. Ez az egyik legjobb példa arra, hogy egy irányító teljesítményét és a csapatra gyakorolt hatását miért nem lehet kizárólag a passzpontosság (completion percentage) alapján megítélni. Jacksonnal a pályán az első félidőben a Baltimore 268 yardot termelt, és 24 pontig jutott. Huntley-val a támadósor robbanékonysága teljesen eltűnt, az előrehaladások (drive-ok) pedig sorra elhaltak a harmadik kísérleteknél. A Tennessee ennek köszönhetően szépen lassan vissza tudott kapaszkodni a meccsbe. A Baltimore végül fogcsikorgatva megőrizte az előnyét, de ehhez már a védelemre, az óramenedzsmentre és a kockázatkerülő biztonsági játékra kellett támaszkodnia. Ez nem feltétlenül Tyler Huntley kritikája. Sokkal inkább annak bizonyítéka, hogy Jackson puszta jelenléte milyen szintű gravitációval bír, és mennyire befolyásolja az egész támadósor hatékonyságát.

Most már nem az a kérdés, hogy fáj-e a bokája

A keddi hírek alapján Jackson bokarándulással (ankle sprain) küzd, és jelenleg csak minimális, külső esélye van arra, hogy pályára lépjen vasárnap az Atlanta Falcons ellen. Az NFL Network belsős forrásai szerint az sem kizárt, hogy egynél több mérkőzést kell kihagynia, bár a Baltimore a vizsgálatok alapján szerencsére nem számít hosszú távú sérülésre. Ez a diagnózis lényegesen fontosabb információ annál, mintha Jackson egyszerűen csak napról napra vizsgálandó (day-to-day) státuszban lenne. A Ravens jelenleg 3–1-es mérleggel áll. Még csak október eleje van. Szakmailag semmi értelme egy félig egészséges Lamart visszaküldeni a darálóba csak azért, hogy egy kora őszi alapszakasz-mérkőzést megmentsenek vele, ha ezzel decemberre vagy a januári rájátszásra (playoff) egy sokkal nagyobb problémát okozhatnak maguknak. Ráadásul Jackson esetében egyáltalán nem mindegy, melyik testrésze sérült. Egy bokaprobléma közvetlenül érinti azt a robbanékonyságot és biomechanikát, amely őt elit játékossá teszi. Ha nem tud a tőle megszokott módon elindulni, irányt váltani vagy hirtelen gyorsítani, akkor az ellenfél védelme egészen máshogy, sokkal agresszívebben léphet fel ellene. Egy 80 százalékos egészségi állapotban lévő Lamar Jackson nem feltétlenül a Ravens támadópotenciáljának 80 százalékát jelenti. Könnyen lehet, hogy annál sokkal kevesebbet.

Az Atlanta pedig éppen most kezdett veszélyessé válni

Az időzítés sem ideális a csapat számára. A Baltimore vasárnap este Atlantában vendégszerepel, miközben a Falcons az elmúlt két mérkőzésén átlagosan 40 pontot pakolt fel a táblára Michael Penix Jr. visszatérése óta. Hétfő este például 45–24-re gázolták át a divíziórivális New Orleans Saintst. Ha Jackson nem játszik, Huntley feladata nem az lesz, hogy megpróbálja lemásolni a korábbi ligaelit irányítót. Az garantáltan rossz taktikai terv (game plan) lenne. A Baltimore-nak sokkal inkább le kell egyszerűsítenie a sémát. Több futás Derrick Henryvel. Több gyors passzos játék (quick game). Több könnyen olvasható, az irányító dolgát megkönnyítő passzkoncepció. És minél kevesebb olyan szituáció, ahol Huntley-nak harmadik kísérletnél, hosszú yardos helyzetben (third-and-long) kell egyedül, nyomás alatt megoldania a feladatot. A védelemnek pedig egyértelműen nagyobb terhet kell vállalnia. A Titans ellen ez még éppen működött. A lángoló formában lévő Atlanta ellen viszont egyáltalán nem biztos, hogy elég lesz.

A Ravens most tanulhatja meg, mennyit ér Lamar valójában

Jackson értékéről a sportmédiában általában az MVP-szavazások, a kiosztott touchdownok, a futott yardok és a rájátszásban aratott győzelmek alapján beszélünk. Pedig egy játékos valódi értékét sokszor pont a hiánya mutatja meg a legélesebben. A Titans ellen kaptunk egy nagyon tiszta, laboratóriumi kísérletet. Első félidő Lamar Jacksonnal a pályán: 24 pont. Második félidő nélküle: 0 pont. Persze egyetlen meccsből, statisztikai anomáliákra építve nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Huntley sokkal jobban teljesíthet egy teljes hetes, rá szabott felkészüléssel, és maga a meccsterv is eleve más lesz, ha a Ravens edzői stábja már hétfőtől tudja, hogy ő fog kezdeni. De a Baltimore front office-a számára most kiderülhet valami nagyon fontos az idei keretépítésről. A csapat valóban bajnokesélyes kerettel (roster) rendelkezik Jackson nélkül is? Vagy a rendszer annyira az irányító egyedi, generációs képességeire épül, hogy nélküle egy elit csapatból hirtelen csak egy szürke, átlagos támadósor marad? A Ravens most még 3–1-es mutatóval áll. A szezon egyáltalán nincs veszélyben. Éppen ezért elemzői szemmel talán az lenne az egyetlen racionális döntés, ha Jackson csak akkor lépne újra pályára, amikor a bokája már a 100 százalékos terhelést is bírja. Mert a Baltimore-nak nem október elején van szüksége a csúcsformában lévő Lamar Jacksonra. Hanem januárban, amikor a gyűrű a tét.